Mi a lecke lényege?
A hunok egy lovasnomád nép voltak, akik a IV. századtól kezdve érkeztek Európába keletről. Kezdetben laza, törzsi és nemzetségi alapú szervezetben éltek, nagyrészt állattartással foglalkoztak, legfőbb állataik a ló, szarvasmarha, juh és kecske voltak. Vándorló életmódjuk során gyorsan felállítható jurtákban laktak, de voltak állandó téli szálláshelyeik is. A kínai források hiungnu néven említik őket, de etnikai eredetük bizonytalan.
A ló kiemelkedő szerepet játszott életükben, mivel az alacsony, igénytelen belső-ázsiai lófajta a hadsereg alapját képezte, és a ló húsát, tejét is fogyasztották. A nomádoknak állati termékeik voltak, így növényi élelmiszereket és kézműves termékeket kereskedelemmel vagy rablással szereztek be a letelepült népektől. Társadalmuk nemzetségi-törzsi alapon szerveződött, nagyobb államaik (törzsszövetségeik) gyakran három szárnyra tagolódtak, élükön a kánt állva. A hun államra jellemző volt a tízes szervezet, ahol a családok tizedekbe, majd századokba, ezredekbe és tízezredekbe szerveződtek.
A hunok sikereiket elsősorban katonai fölényüknek köszönhették. Bár kengyelt nem használtak, speciális, aszimmetrikus visszacsapó íjaikkal messzire és pontosan tudtak lőni, ami előnyt biztosított nekik. Harcmodorukat a fegyelmezett, gyors, összehangolt, meglepetésszerű támadások, valamint a cselvetés és a harapófogóba zárás jellemezte.
Európai hódításaik során 375-376 körül legyőzték az alánokat, majd a keleti gótokat. Ezután a legyőzött népek seregeit is hadrendbe állítva, 378-ban a Hadrianopoliszi csatában legyőzték a Kelet-Római Birodalom seregeit. Az V. század elején fokozatosan elfoglalták a Kárpát-medencét, ami újabb népvándorlási hullámot indított el nyugati irányba. Gyakran harcoltak hol a Nyugat-Római Birodalom szövetségeseként, hol a gazdagabb Kelet-Római Birodalom ellen.
A Hun Birodalom fénykora a 430–450-es évekre esett. Ruga után testvérének gyermekei, Bleda és Attila vették át a vezetést. Attila 445-től egyeduralkodóként vezette a birodalmat, megöletve testvérét. A hun birodalom központja a Kárpát-medencében volt, területe a Dontól a Rajnáig, az Alpoktól a Balti-tengerig húzódott. Sikeres hadjáratokat vezettek, például 437-ben a burgundok ellen, aminek történetét a Nibelung-ének is megőrizte. Priszkosz rétor bizánci követségének leírása fontos forrás a hunok életmódjáról és Attila alföldi, fából épült városáról.
451-ben Attila elindította nagy nyugati hadjáratát, melynek célja a nyugati gótok királyságának elfoglalása volt. A Galliában, a Troyes környéki catalaunumi mezőn zajló hatalmas csata a vizigót-római seregekkel végül döntetlenül zárult, és a hunok visszavonultak, bár Theuderich vizigót király elesett a harcban.
Attila 453-ban váratlanul meghalt, halála után fiai harcolni kezdtek egymással, ami a birodalom széteséséhez vezetett. A hunok egy része keletre vándorolt.