Miről szól röviden a lecke?
Athén az Attikai-félszigeten jött létre, és magja az Akropolisz volt. Kezdetben királyok irányították, majd a Kr. e. VIII. században az arisztokrácia vette át a hatalmat, arkhónok és az Areioszpagosz tanácsa által.
A görög gyarmatosítás, valamint a hajózás és kereskedelem fellendülése mélyreható változásokat hozott a társadalomban. Meggyengítette az arisztokrácia gazdasági és politikai erejét, miközben felemelt egy gazdag iparos, kereskedő réteget, akik a démosz (köznép) jogi egyenlőségéért harcoltak. A démosz fő céljai között szerepelt az adósrabszolgaság megszüntetése, a jogi egyenlőség, valamint a törvények írásba foglalása.
A törvényeket először Drakón arkhón foglalta írásba Kr. e. 621-ben, amelyek rendkívül szigorúak voltak, de mégis gátat szabtak az önkényes jogértelmezésnek. Szolón reformjai Kr. e. 594-ben jelentettek fordulópontot: eltörölte az adósságokat és az adósrabszolgaságot. Emellett vagyoni osztályokba sorolta a lakosságot, és létrehozta a 400-ak tanácsát, valamint az esküdtbíróságokat (heliaia), amelyekben minden polgár részt vehetett. Ezekkel megteremtette a demokrácia alapjait.
Ezt követően Athénban a türannisz kora következett Peiszisztratosz uralmával, aki a démosz szegényebb rétegeire támaszkodva szerezte meg a hatalmat, földeket osztott ki, adókat vezetett be, és nagyszabású építkezéseket folytatott. Peiszisztratosz fiait, Hippiaszt és Hipparkhoszt azonban végül elüldözték, ami megnyitotta az utat Kleiszthenész reformjai előtt.
Kleiszthenész Kr. e. 508-ban a politikai berendezkedést területi alapra helyezte, 10 phülét (kerületet) alakítva ki, amelyek a démosznak biztosítottak többséget az arisztokráciával szemben. Bevezette a cserépszavazás (osztrakiszmosz)intézményét is, hogy megakadályozza a türannoszok visszatérését.
A demokrácia fénykora Periklész idejében volt, aki Kr. e. 444 és 429 között 15 évig volt sztratégosz. Periklész idején a tisztségviselők, például az ötszázak tanácsának és az esküdtszékeknek a tagjai napidíjat kaptak, ami lehetővé tette a szegényebb polgárok számára is a politikai életben való részvételt. Az athéni államszervezet a periklészi virágkorban a Népgyűlésből (ekklészia), a Tanácsból (bulé), a Bíróságokból (Areioszpagosz és Heliaia), valamint a különböző tisztségviselőkből (arkhónok, sztratégoszok, tamiaszok) állt. A teljes jogú polgárok működtették a demokráciát, míg a metoikoszok és rabszolgák nem rendelkeztek politikai jogokkal.
Athén demokráciájának gazdasági alapjait jelentős mezőgazdasági, ipari és kereskedelmi tevékenység, a rabszolgák széles körű alkalmazása, valamint a déloszi szövetségtől beszedett adók képezték. Azonban ez a nagyhatalmi politika, Athén szövetségeseinek kizsákmányolása, és a Korinthosszal való kereskedelmi versengés végül a peloponnészoszi háborúhoz(Kr. e. 431–404) vezetett.
A háború során Periklész is meghalt, Athén meggyengült, vereséget szenvedett, és felbomlott a déloszi szövetség. Ez a poliszok egymás elleni végtelen harcainak, a hanyatlás korának kezdetét jelentette. A háborúk miatt az attikai kis- és középbirtokosok elszegényedtek, a városi iparosok és kereskedők is hanyatlottak, és megnövekedett a zsoldoskatonák száma.
A demokrácia meggyengült, megszűnt a politikai egyenlőség, és az elszegényedett polgárság elveszítette poliszpolgári öntudatát. Bár az athéni demokrácia az ókorban a legszélesebb néptömegeket vonta be az állam irányításába, fontos megjegyezni, hogy a nők, a metoikoszok és a rabszolgák nem rendelkeztek jogokkal, így a lakosság mintegy 10%-a vehetett csak részt a népgyűléseken. A közvetlen demokrácia jól működött a városállami keretek között, ám veszélyhelyzetben anarchiához vagy diktatúrához vezethetett, és Athén berendezkedése szövetségesei kizsákmányolására épült.
Az Athéni Demokrácia Virágkora és Hanyatlása
Athén az Attikai-félszigeten, 5 km-re a tengertől jött létre, kikötője Pireusz volt. A város szíve az Akropolisz volt, egy fellegvár, amely már a mükénéi korban is létezett.
Kezdeti Államszervezet és a Társadalmi Rendszer Kezdetleges Formái
A Kr. e. XIV–VIII. században Athén élén királyok álltak, mint például Thészeusz, aki Attika településeit egyesítve a lakosságot három foglalkozási csoportra osztotta: az arisztokratákra (eupatridákra), a földművesekre (georgoszokra) és a mesteremberekre (demiurgoszokra). A Kr. e. VIII. században a királyság megszűnt, és az arisztokrácia vette át a város vezetését. Ebből a rétegből kerültek ki az arkhónok, akiknek száma idővel egyről háromra, majd kilencre nőtt, és hivataluk időtartama kezdetben élethosszig tartott, majd tíz, végül egy évre csökkent. A volt arkhónokból jött létre az arisztokratikus vének tanácsa, az Areioszpagosz.
A Démosz (Köznép) Megerősödése és a Reformok Kezdete
A Kr. e. VIII. századtól kezdődő görög gyarmatosítás, a hajózás és a kereskedelem fellendülése komoly hatással volt Athén társadalmi életére. Az olcsó gabona importja csökkentette az arisztokrácia gazdasági és politikai erejét, miközben egy gazdag ipari, kereskedő és hajótulajdonos réteg, a démosz felemelkedett. Az arisztokraták lovasserege háttérbe szorult, és a nehézfegyverzetű gyalogság (hopliták) és a tengeri flotta vált meghatározóvá. A megerősödött démosz céljai az adósrabszolgaság megszüntetése, a jogi egyenlőség, a törvények írásba foglalása, és a polgárság területi alapú besorolása voltak.
- Drakón törvényei: Kr. e. 621-ben Drakón arkhón írásba foglalta a törvényeket. Ezek rendkívül szigorúak voltak, innen ered a „drákói szigor” kifejezés. Bár az arisztokrácia érdekeit védték, mégis gátat szabtak az önkényes jogértelmezésnek és a vérbosszúnak.
- Szolón reformjai: Kr. e. 594-ben Szolón, mint arkhón, fontos intézkedéseket hozott.
- Eltörölte a polgárok adósságait (ezt szeiszaktheiának, a „terhek lerázásának” nevezték) és megszüntette az adósrabszolgaságot. A külföldre eladott adósokat állami pénzen visszavásároltatta, és földjeiket visszaadatta.
- Létrehozta a demokrácia alapjait azzal, hogy vagyoni osztályokba sorolta Athén lakosságát az éves jövedelmük alapján, egy timokratikus alkotmányt (timosz = vagyon) hozva létre. Mindenki részt vehetett a népgyűlésen és a politikában. A négy vagyoni osztály a következő volt: ötszáz mérősök, lovagok (háromszáz mérősök), ökörfogatosok (kétszáz mérősök) és napszámosok.
- Létrehozta a 400-ak tanácsát (bulé), amely a népgyűlés napirendjét készítette elő, és az első három vagyoni osztály tagjai közül kerültek ki.
- Megszervezte az esküdtbíróságokat (heliaia), amelynek minden athéni polgár tagja lehetett.
- Gazdasági intézkedései között szerepelt az olívaolaj kivételével minden agrártermék kivitelének megtiltása, és az idegen iparosok betelepülésének elősegítése. Családjogi intézkedéseivel engedélyezte a szabad végrendelkezést, és igyekezett megakadályozni az érdekházasságot és a családok felbomlását.
A Türannisz Kora
A Kr. e. 560–510 közötti időszakot a türannisz (zsarnokság) jellemezte. Athén első türannosza Peiszisztratosz volt (Kr. e. 560–527), aki a démosz szegényebb rétegeire támaszkodva szerezte meg a hatalmat. Elvette az ellenálló arisztokraták földjeit és kiosztotta azokat a földnélkülieknek. Évi adót vezetett be, amiből zsoldos sereget tartott fenn, és nagyszabású építkezéseket folytatott (pl. Athéné-templom az Akropoliszon). Vidékre kiszálló bíróságokat hozott létre, előnyös kereskedelmi szerződéseket kötött, és elterjesztette a Dionüszosz-kultuszt, bevezette a drámajátékokat. Halála után fiai, Hippiasz és Hipparkhosz követték, de uralmukat már a démosz sem nézte jó szemmel. Hipparkhoszt meggyilkolták, Hippiaszt pedig Kr. e. 510-ben elüldözték.
Kleiszthenész Reformjai és a Demokrácia Kiteljesedése
Kr. e. 508-ban Kleiszthenész átalakította a politikai berendezkedést területi alapon. Attika területét három részre osztotta (Athén és környéke, Attika középső vidéke, tengerpart), majd ezekből 10-10 harmadot jelölt ki, amikből aztán 10 phülét (kerületet) alakított ki úgy, hogy mindegyik terület 1-1 harmaddal képviseltette magát. Ez a rendszer biztosította a démosz többségét az arisztokráciával szemben a phülékben, és erre épült a katonai szervezet és a politikai élet. A türannisz visszatérésének megakadályozására Kleiszthenész bevezette a cserépszavazás (osztrakiszmosz) intézményét.
A demokrácia tovább teljesedett a perzsa háborúk idején (Marathónnál Kr. e. 490-ben, Szalamisznál Kr. e. 480-ban). Az Areioszpagosz bíráskodási hatáskörét jelentősen csökkentették (Kr. e. 462), és az arkhóni hivatalt megnyitották a kétszáz mérősök előtt is (Kr. e. 458).
A Periklészi Virágkor
Periklész, Kleiszthenész unokaöccse, Kr. e. 444–429 között 15 évig volt sztratégosz, és az ő reformjai révén érte el az athéni demokrácia a csúcsát.
- Napidíjat kaptak az ötszázak tanácsának és az esküdtszékeknek a tagjai.
- Napidíjat kaptak a színházi előadásokon megjelenő polgárok is.
- Különféle kötelezettségeket rótt a gazdagokra (pl. színházi előadások, tornaversenyek rendezése, hadihajók felszerelése).
Államszervezet a Periklészi Virágkorban
- Népgyűlés (ekklészia): Minden 20. életévét betöltött athéni polgár tagja volt. Évente 40 alkalommal ülésezett, és bárki felszólalhatott. Hatáskörébe tartozott a háború és béke kérdése, szövetségkötés, adók kivetése, törvényhozói intézkedések szentesítése, és a polgárok száműzetésbe küldése cserépszavazással.
- Tanács (bulé): Az ötszázak tanácsa, tagjait évente sorsolták a 30. életévüket betöltött polgárok közül (minden phülé 50 tagot delegált). Ellenőrizte a tisztségviselők munkáját, irányította az állam pénzügyeit, és elővéleményezte a népgyűlés elé kerülő javaslatokat.
- Bíróságok:
- Areioszpagosz: Kr. e. 462-ig a főbírói funkciókat gyakorolta, tagjai hivatalviselt arisztokratákból kerültek ki, de szerepük később formálissá vált.
- Heliaia (esküdtbíróság): Kr. e. 462-től vette át a bírói szerepkört egy 6000 tagú esküdtbíróság, amelyet az athéni polgárok közül sorsoltak. Meghallgatás után szavazással döntöttek.
- Tisztségviselők:
- Arkhónok: Az állam élén 9 arkhón állt, de szerepük a periklészi korban már formális volt.
- Sztratégoszok: A phülék élén álló katonai parancsnokok, 10-en voltak, és szavazással választották őket. Az első sztratégosz irányította Athént.
- Tamiasz: Pénzügyekért felelős tisztségviselő, 10 tagból álló testület.
A Társadalom Felépítése
- Teljes jogú polgárok (kb. 150 ezer fő): Többségük saját munkájából élt, részt vett a politikában és működtette a demokráciát. 18-60 éves koruk között katonáskodtak (a nehézfegyverzetű gyalogos katonák, a hopliták alkotta zárt alakzat volt a falanx). Kr. e. 451-től csak az lehetett athéni polgár, akinek mindkét szülője az volt.
- Metoikoszok (kb. 75 ezer fő): Személyükben szabad, de polgárjoggal nem rendelkező bevándorlók. Nem vehettek részt a politikában, nem vásárolhattak földbirtokot, ezért iparral és kereskedelemmel foglalkoztak. Adót fizettek és nagyobb háborúkban katonáskodtak.
- Rabszolgák (kb. 50–100 ezer fő): Athénban alakult ki először az érett vagy klasszikus rabszolgatartó társadalom, ahol a rabszolgáknak komoly szerepük volt a gazdasági életben. Helyzetük általában jobb volt, mint később Rómában.
A Demokrácia Gazdasági Alapjai
Athénnak jelentős mezőgazdasági, ipari és kereskedelmi tevékenysége volt, amelyekből a polgárok és a metoikoszok nagy jövedelmekre tettek szert, adóikból pedig az állam is. A rabszolgák nagyfokú alkalmazása olcsó termelést tett lehetővé, és pótolta a politikával foglalkozó polgárok munkaerejét. Athén szövetségeseitől (a déloszi szövetségtől) súlyos adókat követelt és kapott.
Csúcspont, Válság és Hanyatlás
Athén nagyhatalmi politikát folytatott. A Kr. e. 478-ban létrehozott déloszi szövetséget saját céljaira használta fel: gazdaságilag megsarcolta szövetségeseit, és át kellett venniük az athéni politikai rendszert. Ezért a szövetség tagjai lázadozni kezdtek. Athén és Korinthosz közötti kereskedelmi verseny ellentétté vált, ami a Spárta vezette peloponnészoszi szövetséggel való szembekerülést is jelentette. Mindez elvezetett a peloponnészoszi háborúhoz(Kr. e. 431–404). A háború során pestisben meghalt Periklész (Kr. e. 429), és Athénban kiéleződött a politikai versengés, ami meggyengítette a poliszt. Végül Athén vereséget szenvedett, és felbomlott a déloszi szövetség. Ezt követően a poliszok közötti harcok időszaka következett, ami a hanyatlás kora volt. A háborúk miatt az attikai kis- és középbirtokosok ellehetetlenültek, deklasszálódtak, számuk és súlyuk csökkent. A városi iparosok és kereskedők is hanyatlásnak indultak, miközben nőtt a rabszolgák száma és szerepe a gazdaságban. Átalakult a hadsereg is, megnövekedett a zsoldos katonák száma. A görög gyarmatvárosok leváltak anyavárosaikról. Athénban a demokrácia meggyengült, megszűnt a politikai egyenlőség. Az elszegényedett polgárság elveszítette poliszpolgári öntudatát, és irányítható, szavazatát pénzért értékesítő tömeggé lett.
A Demokrácia Értékelése
Az athéni demokrácia az ókorban a legszélesebb néptömegeket (a lakosság kb. 10%-át) vonta be az állam irányításába, habár a nők, a metoikoszok és a rabszolgák nem rendelkeztek jogokkal. A közvetlen demokrácia (azaz minden polgár személyesen gyakorolhatta jogait) a városállami keretben viszonylag jól működött, de veszélyhelyzet esetén anarchiához vagy diktatúrához vezethetett. Athén demokratikus berendezkedése nagyban támaszkodott szövetségesei kizsákmányolására, akikre erőszakkal rá is kényszerítette a demokráciát.